választás

Vasárnap a balkanizálódás árnyalatai közül választhatsz csupán – ne tedd!

Sicher, hogy nem fogok elmenni szavazni április hatodikán.

Sok okom van rá. Először is: a jelenlegi brigádból nincs értelme egyikkel sem foglalkozni. Teljesíthet bármennyire jobban Magyarország, a fránya statisztikák szerint azonban távolodunk Európától és a jelenlegi társaságból egyik sem tűnik képesnek arra, hogy ezen módosítson.

A Fidesz ennek a folyamatnak komoly katalizátora volt 2010 és 2014 között. Kőkeményen irtják az ország renoméját Nyugat-Európában, itthon Moszkvához hasonlítgatják Brüsszelt populista shitstormjuk közepén, viszont legalább a markukat tartják, hogy a lehető legtöbb támogatást hívhassák le. Országunk természetesen nem nettó befizető, viszont, ha már itt tartunk, a hét hazai régióból 4 az utolsó húszban szerepel az Unióban az Eurostat tanulmánya alapján.

A magánnyugdíjpénztári pénzeket sikeresen beöntötték egy fekete lyukba, hogy legalább ennyivel rosszabbul nézzenek ki a hosszú távú kilátásaink is. Nem valami européer társaság. A balkanizálódás narancssárga árnyalata tele lesz közgépekkel, sikernek kommunikált nullákkal és a jövő felélésével nyert érzéstelenítéssel enyhített lecsúszással.

Na persze a baloldali brigád sem sokkal biztatóbb, elvégre a régi jó szupercsapattal próbálnak változást és megújulást hirdetni. Őszintén nem látom, mi változott, a pofátlan és megalapozatlan ígéretek mindenképpen a régiek. Nem fogjuk megtudni, milyen lenne a balkanizálódás vörös árnyalata 2014 és 2018 között, de a korábbiakból tanulva valószínűleg tele lenne marakodással, az elmúlt négy évhez képest bénácskább lopásokkal, veresjánosi szintű inkompetenciával és egyéb finomságokkal. Nein, danke.

Azt pláne nem várom, hogy az EU-zászlót égető képviselőkkel súlyosbított Jobbik segítené elő a balkanizálódásunk megállítását. Fiatalosságuk ide vagy oda, nem vagyok odáig tőlük. Vona egy törtető politikus, aki csak dobbantónak akarja használni a szélsőségességet és most igyekszik lekaparni az ugráskor talpára ragadt kutyaszart. Elvtelen, ergo nem szeretném látni, mit csinálna kormányon. A balkanizálódás árpádsávos árnyalata valószínűleg még a narancssárgánál is több mellveregetést és még kevesebb álsikert tudna felmutatni.

LMP? Ugyan, kérlek, soha nem fognak a hatalom közelébe jutni. Talán jobb is így. A törpepártokról és a kamupártokról szintén nincs értelme ebben a kontextusban nyilatkozni.

***

Ha ez nem keseríti el az embert eléggé, esetleg valamelyik szekértábor szerves tagja és vallásos kötelességének érzi a vasárnapi fülke-kanosszát, akkor itt van pár másik gondolat.

– A jelenlegi választási rendszer alapvetően rossz. Egyszerű közgazdasági racionalitást nézve nincs értelme tájékozódni a politikáról: ugyanannyit ér a szavazatom, mint azé, aki kizárólag a rezsicsökkentés miatt szavaz a Fideszre vagy csak a tizenharmadik havi nyugdíj miatt az MSZP-re. De hát ilyen ez a világ, mindenki egyenlő, nem igaz? Nem.

– Ha minden ember szavazata egyenlő, akkor mégis miért van az, hogy ötször jobban járok, ha némi agitációval öt embert meggyőzök, hogy az én jelöltem mellett szavazzon, mint azzal, ha én magam elmegyek szavazni? Ha ez az írás nagyobb körhöz jut el és akár csak ketten úgy döntenek miatta, hogy nem mennek el szavazni, 100%-kal nagyobb ráhatásom volt a választási folyamatra, mint egyébként lett volna. Tény, ez a hatás így is elhanyagolható…

– …de mi van azokkal, akiknek újságuk van? Akik kaját osztanak és buszoztatnak? Akik átírhatják a kampánytörvényeket? Egyetlen szavazat semmit sem számít és nagyjából bármilyen politikai cselekedettel nagyobb hatással van az ember a szavazás végkimenetelére, mint azzal, ha szavaz.

– Különben is, egészen addig nem érzem elvárhatónak a szavazáson való részvételt, amíg nincs a szavazólapon érvényes szavazatnak számító „a fentiek közül egyik sem” rubrika, mint ahogy ez már jobb országokban felmerült. Így a hozzám hasonló helyzetben lévő szavazó csupán legitimizál egy olyan rendszert, amivel egyáltalán nem ért egyet.

– A „képviselőm” persze nem is kell, hogy képviseljen, a szavazatom benyelése után magasan szarhat a fejemre – sokkal fontosabb lesz számára a párt erős embereinek kiszolgálása. Szóval nem veszítek sokat azzal, ha nem az általam favorizált fazon kapta meg a mandátumot. Nem mintha ebből a zsákutcából lenne bármilyen kiút, minden körülmények közt kuss van:

– Ma persze már amúgy sem az az egyetlen „megoldás” a rossz kormányzás engem érő hatásainak elmulasztására, hogy valamelyik ellenzéki pártot emelem „én magam” „a szavazatommal” kormányra, hanem az is teljesen reális opció, hogy egy szerencsésebb országba költözöm. Nem kevesen szavaztak lábbal az elmúlt négy évben.

Ki szavazzon tehát? Azok, akik 1) képtelenek ennél hatékonyabb módszert találni arra, hogy saját élethelyzetükön és körülményeiken javítsanak 2) képtelenek ennél hatékonyabb módszert találni arra, hogy saját közösségükre és politikai folyamataira hassanak.

Nagyon sajnálom mindkét csoportot.

 

5 érdekes cikk, amit talán nem olvastál – április 4.

George Bush festeni próbál, nem sok sikerrel; Frank Underwood a magyar politikában; érdekes tanulmány az oxitocinról és a hazugságról; kamuhír egy síró amerikai kongresszusi tagról; 600 ezres laptopok a képviselőinknek. Öt érdekes cikk, tegnapról, amit talán nem olvastál.

5érd

George W. Bush Has New Paintings Of 24 World Leaders, Including This Haunting One Of Vladimir Putin – nagyjából olyan jól fest, mint amilyen elnök volt.

Új jelöltek tűntek fel – ha elmennék holnap szavazni, simán Andervud Ferencre tenném a voksomat.

The Heinlein Hormone – “Turns out oxytocin makes you lie— but only if the lie benefits others. Not if it only benefits you yourself.”

“I Don’t Want to Live in a World Where Seven Million People Get Affordable Health Care” – amolyan egyszemélyes amcsi Hírcsárda mókás írása az Obamacare-ről.

Nettó 600 ezres laptopot kapnak a képviselők – nagyon mókás, mert még a legdrágább/legjobb, erőműjellegű Alienware laptopokat nézve “csak” 2000 dollárért nagyjából olyan jó gépet találok, mint az én asztalim.