randomposzt

Vasárnap a balkanizálódás árnyalatai közül választhatsz csupán – ne tedd!

Sicher, hogy nem fogok elmenni szavazni április hatodikán.

Sok okom van rá. Először is: a jelenlegi brigádból nincs értelme egyikkel sem foglalkozni. Teljesíthet bármennyire jobban Magyarország, a fránya statisztikák szerint azonban távolodunk Európától és a jelenlegi társaságból egyik sem tűnik képesnek arra, hogy ezen módosítson.

A Fidesz ennek a folyamatnak komoly katalizátora volt 2010 és 2014 között. Kőkeményen irtják az ország renoméját Nyugat-Európában, itthon Moszkvához hasonlítgatják Brüsszelt populista shitstormjuk közepén, viszont legalább a markukat tartják, hogy a lehető legtöbb támogatást hívhassák le. Országunk természetesen nem nettó befizető, viszont, ha már itt tartunk, a hét hazai régióból 4 az utolsó húszban szerepel az Unióban az Eurostat tanulmánya alapján.

A magánnyugdíjpénztári pénzeket sikeresen beöntötték egy fekete lyukba, hogy legalább ennyivel rosszabbul nézzenek ki a hosszú távú kilátásaink is. Nem valami européer társaság. A balkanizálódás narancssárga árnyalata tele lesz közgépekkel, sikernek kommunikált nullákkal és a jövő felélésével nyert érzéstelenítéssel enyhített lecsúszással.

Na persze a baloldali brigád sem sokkal biztatóbb, elvégre a régi jó szupercsapattal próbálnak változást és megújulást hirdetni. Őszintén nem látom, mi változott, a pofátlan és megalapozatlan ígéretek mindenképpen a régiek. Nem fogjuk megtudni, milyen lenne a balkanizálódás vörös árnyalata 2014 és 2018 között, de a korábbiakból tanulva valószínűleg tele lenne marakodással, az elmúlt négy évhez képest bénácskább lopásokkal, veresjánosi szintű inkompetenciával és egyéb finomságokkal. Nein, danke.

Azt pláne nem várom, hogy az EU-zászlót égető képviselőkkel súlyosbított Jobbik segítené elő a balkanizálódásunk megállítását. Fiatalosságuk ide vagy oda, nem vagyok odáig tőlük. Vona egy törtető politikus, aki csak dobbantónak akarja használni a szélsőségességet és most igyekszik lekaparni az ugráskor talpára ragadt kutyaszart. Elvtelen, ergo nem szeretném látni, mit csinálna kormányon. A balkanizálódás árpádsávos árnyalata valószínűleg még a narancssárgánál is több mellveregetést és még kevesebb álsikert tudna felmutatni.

LMP? Ugyan, kérlek, soha nem fognak a hatalom közelébe jutni. Talán jobb is így. A törpepártokról és a kamupártokról szintén nincs értelme ebben a kontextusban nyilatkozni.

***

Ha ez nem keseríti el az embert eléggé, esetleg valamelyik szekértábor szerves tagja és vallásos kötelességének érzi a vasárnapi fülke-kanosszát, akkor itt van pár másik gondolat.

– A jelenlegi választási rendszer alapvetően rossz. Egyszerű közgazdasági racionalitást nézve nincs értelme tájékozódni a politikáról: ugyanannyit ér a szavazatom, mint azé, aki kizárólag a rezsicsökkentés miatt szavaz a Fideszre vagy csak a tizenharmadik havi nyugdíj miatt az MSZP-re. De hát ilyen ez a világ, mindenki egyenlő, nem igaz? Nem.

– Ha minden ember szavazata egyenlő, akkor mégis miért van az, hogy ötször jobban járok, ha némi agitációval öt embert meggyőzök, hogy az én jelöltem mellett szavazzon, mint azzal, ha én magam elmegyek szavazni? Ha ez az írás nagyobb körhöz jut el és akár csak ketten úgy döntenek miatta, hogy nem mennek el szavazni, 100%-kal nagyobb ráhatásom volt a választási folyamatra, mint egyébként lett volna. Tény, ez a hatás így is elhanyagolható…

– …de mi van azokkal, akiknek újságuk van? Akik kaját osztanak és buszoztatnak? Akik átírhatják a kampánytörvényeket? Egyetlen szavazat semmit sem számít és nagyjából bármilyen politikai cselekedettel nagyobb hatással van az ember a szavazás végkimenetelére, mint azzal, ha szavaz.

– Különben is, egészen addig nem érzem elvárhatónak a szavazáson való részvételt, amíg nincs a szavazólapon érvényes szavazatnak számító „a fentiek közül egyik sem” rubrika, mint ahogy ez már jobb országokban felmerült. Így a hozzám hasonló helyzetben lévő szavazó csupán legitimizál egy olyan rendszert, amivel egyáltalán nem ért egyet.

– A „képviselőm” persze nem is kell, hogy képviseljen, a szavazatom benyelése után magasan szarhat a fejemre – sokkal fontosabb lesz számára a párt erős embereinek kiszolgálása. Szóval nem veszítek sokat azzal, ha nem az általam favorizált fazon kapta meg a mandátumot. Nem mintha ebből a zsákutcából lenne bármilyen kiút, minden körülmények közt kuss van:

– Ma persze már amúgy sem az az egyetlen „megoldás” a rossz kormányzás engem érő hatásainak elmulasztására, hogy valamelyik ellenzéki pártot emelem „én magam” „a szavazatommal” kormányra, hanem az is teljesen reális opció, hogy egy szerencsésebb országba költözöm. Nem kevesen szavaztak lábbal az elmúlt négy évben.

Ki szavazzon tehát? Azok, akik 1) képtelenek ennél hatékonyabb módszert találni arra, hogy saját élethelyzetükön és körülményeiken javítsanak 2) képtelenek ennél hatékonyabb módszert találni arra, hogy saját közösségükre és politikai folyamataira hassanak.

Nagyon sajnálom mindkét csoportot.

 

Bigott vagy, ha egyetértesz egy bigottal?

gop-primary-debate-2012

Az internet bugyraiban járkálva egy különös videósorozatra találtam nemrég, amin meglehetősen jól szórakoztam. Talán nem kellett volna.

Tumblrisms a sorozat neve. Nem vagyok a Tumblr nagy ismerője, ugyanis soha nem voltam híve a normális kommentmező-mentes, rövid kis semmiségekkel és viccesnek szánt animgifekkel telerakott cuccoknak: én a manapság egyre jobban leszart médiafogyasztó vagyok, akinek jobban csorog a nyála egy baromi hosszú, jól megírt tudósítástól, mint egy „10 dolog, amit biztosan nem tudtál anyád hálószobatitkairól” című képgaléria. Egy szó mint száz, az ezzel a szférával kapcsolatos impulzusaim jelentős százaléka ebből a sorozatból származik.

Remekül szórakozom ezeken a videókon. Alapvetően tényleg úgy tűnik számomra, hogy az itt bemutatott koncepciók, mint a „thin privilege” meg az „ableism”, a „headmates” meg a tudom is én, micsoda egy csöppet túlterjengett politikai korrektség valahol nagyon vicces manifesztációja. Állítólag olyan példák is vannak, hogy valakik merő viccből kitaláltak egy ilyet social justice koncepciót, és egy csomóan magukévá tették. Nem tudom, szerencsére nincs túl sok tapasztalatom erről a szubkultúráról.

A különös az egészben viszont az, hogy miközben a legfőbb példákkal kapcsolatos álláspontjával aránylag egyet is értek és tényleg remekül szórakozom a különös hülyeségeken, amikkel a jelek szerint sokan előszeretettel telepakolják a Tumblr-t, viszont közben meg mond egy csomó olyan faszságot, ami szerintem ósdi bigottság.

Távol álljon tőlem, hogy állandóan csak videójátékos példákat hozzak, de ez az, ami most hirtelen rémlik is: emberkénk hosszasan panaszkodik egy ponton arról, hogy régen mennyire szórakoztató agyatlanságok voltak a videójátékok, ma meg már minden olyan rohadtul komolyan van véve és ki is ölik belőle mindazt, ami szórakoztató – az olyan faszságok, mint a Rock Paper Shotgun feministái és ilyenek.

Hé, én előszeretettel olvasom a Rock Paper Shotgunt és velük együtt akadok ki, amikor például egy nőnemű játékfejlesztőt a neme miatt pécézik ki. A feminizmusnál pedig közben kevés dolog áll távolabb tőlem.

Az ismeretségi körömben is akadnak olyanok, akiknek a politikai álláspontja vagy bizonyos társadalmi kérdésekben alkotott véleménye elkeserítő számomra, velük azonban nem szoktam részlegesen egyetérteni. Vajon hol a határ, ahol én is ostoba bigott leszek, mint ez az ember, akinek a videóin alapvetően azért elég jól szórakozom, addig, amíg nem beszél túl sokat? És melyik oldalán vagyok-vagyunk?

Bónusz: I used to believe I had the right to be a bigot. But reason prevailed

Április bolondságai

april-fools-day

Eh, már megint április elseje volt. Az „ünnepet” már rohadt régen lehúzták a sárba, már ha egyáltalán volt valaha olyan időpillanat, amikor nem ott volt. A baj persze az, hogy ilyenkor egy napra mindenki azt hiszi, hogy ő a legviccesebb ember a világon és az önjelölt vicchuszárok elfojtják a néhány ténylegesen szórakoztató megnyilvánulást.

Szerintem azok a jó áprilisi tréfák, amik valami olyat hitetnek el, amit az ember vagy a célközönség valójában tényleg szeretne. Sokan csak a „random hihetetlen faszság” kategóriáig jutnak gondolatban.

Emlékszem, gimiben egyszer jó ürügy volt április elseje arra, hogy kollektíve ne menjünk be a dupla matekra. A tanárok nem voltak odáig. Ennek nyilván pláne nem a vicc-csinálás volt az értelme, de jó példa egy másfajta szarul megcsinált április elsejei „tréfára”.

Lényeg a lényeg, nem vagyok nagy híve a bolondok napjának, de azért néhány szórakoztató apróság mindig akad. Ezekből szemezgettem párat.

– Obama and Putin to Settle Differences Over Chess Game – a chess.com oldalon egy izgalmas beszámoló arról, hogyan fogja az amerikai és orosz elnök egy sakkpartival eldönteni fennálló nézeteltéréseiket; természetesen be is harangozzák az élő online közvetítést.

– A Moyeschester United nem kapott ki a Bayerntől. Ja, hogy az komoly volt? :O

– Freeman’s Mind Across The Universe – az ember, aki a Half-Life nevű klasszikus videójáték néma főhősének szájába 2007 óta ad elmebeteg poénokat, érdekes módon pont ma jelenti be, hogy a világ ÖSSZES belsőnézetes játékába átemeli a projektet.

– Empire of Images – egy fotóblog kiadja ötévnyi, ikonikus képekről szóló posztjait egy hatalmas könyvben. Szeritnem tök jól hangzik egyébként, csak már csak az ezerféle szerzői jogi forrás miatt is megvalósíthatatlan.

– Sorsjegy végigjátszás – a cím magért beszél.

– What Does IKEA Say About The Human Condition? – A PBS Idea Channel egy napra PBS Ikea Channel lett.

– Egyébként be kell ismernem, én sem maradtam ki a dologból: a YouTube-csatornámat követő tizenéves-hordának régi vágyát teljesítettem egy facecames Minecraft-videóval. Vagy mégsem?

Amúgy figyeljétek meg, hogy nincs az az elszállt áprilisi tréfa, amit ne hinne el legalább egy ember.

Ti kitaláltatok valami áprilisi tréfát? Mi volt a kedvencetek a bolondok napjára alkotott bolondságok közül?