Bigott vagy, ha egyetértesz egy bigottal?

gop-primary-debate-2012

Az internet bugyraiban járkálva egy különös videósorozatra találtam nemrég, amin meglehetősen jól szórakoztam. Talán nem kellett volna.

Tumblrisms a sorozat neve. Nem vagyok a Tumblr nagy ismerője, ugyanis soha nem voltam híve a normális kommentmező-mentes, rövid kis semmiségekkel és viccesnek szánt animgifekkel telerakott cuccoknak: én a manapság egyre jobban leszart médiafogyasztó vagyok, akinek jobban csorog a nyála egy baromi hosszú, jól megírt tudósítástól, mint egy „10 dolog, amit biztosan nem tudtál anyád hálószobatitkairól” című képgaléria. Egy szó mint száz, az ezzel a szférával kapcsolatos impulzusaim jelentős százaléka ebből a sorozatból származik.

Remekül szórakozom ezeken a videókon. Alapvetően tényleg úgy tűnik számomra, hogy az itt bemutatott koncepciók, mint a „thin privilege” meg az „ableism”, a „headmates” meg a tudom is én, micsoda egy csöppet túlterjengett politikai korrektség valahol nagyon vicces manifesztációja. Állítólag olyan példák is vannak, hogy valakik merő viccből kitaláltak egy ilyet social justice koncepciót, és egy csomóan magukévá tették. Nem tudom, szerencsére nincs túl sok tapasztalatom erről a szubkultúráról.

A különös az egészben viszont az, hogy miközben a legfőbb példákkal kapcsolatos álláspontjával aránylag egyet is értek és tényleg remekül szórakozom a különös hülyeségeken, amikkel a jelek szerint sokan előszeretettel telepakolják a Tumblr-t, viszont közben meg mond egy csomó olyan faszságot, ami szerintem ósdi bigottság.

Távol álljon tőlem, hogy állandóan csak videójátékos példákat hozzak, de ez az, ami most hirtelen rémlik is: emberkénk hosszasan panaszkodik egy ponton arról, hogy régen mennyire szórakoztató agyatlanságok voltak a videójátékok, ma meg már minden olyan rohadtul komolyan van véve és ki is ölik belőle mindazt, ami szórakoztató – az olyan faszságok, mint a Rock Paper Shotgun feministái és ilyenek.

Hé, én előszeretettel olvasom a Rock Paper Shotgunt és velük együtt akadok ki, amikor például egy nőnemű játékfejlesztőt a neme miatt pécézik ki. A feminizmusnál pedig közben kevés dolog áll távolabb tőlem.

Az ismeretségi körömben is akadnak olyanok, akiknek a politikai álláspontja vagy bizonyos társadalmi kérdésekben alkotott véleménye elkeserítő számomra, velük azonban nem szoktam részlegesen egyetérteni. Vajon hol a határ, ahol én is ostoba bigott leszek, mint ez az ember, akinek a videóin alapvetően azért elég jól szórakozom, addig, amíg nem beszél túl sokat? És melyik oldalán vagyok-vagyunk?

Bónusz: I used to believe I had the right to be a bigot. But reason prevailed

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s