A feltaláló metamorfózisa

Dr__Insano_Fan_Art_by_ImagineNationAG

„Miért nem működik ez a szar?!” – kiáltott fel idegesen Péterfalvi Péter, barátainak szemtől szemben csak Petyamester, a háta mögött inkább Mekk Elek.

Péter egy önjelölt feltaláló volt, többtucatnyi, az akadémia és a felháborítóan konzervatív és fantáziátlan tudományos elit által el nem ismert csodálatos találmánnyal a háta mögött. Olyan, más körülmények között bizonyára akár a világot is megváltoztatni képes csoda fűződött a nevéhez, mint az önbefűző cipő, amit csak be kellett kötni, hogy használatra kész legyen vagy éppen a folyékony jeget, amit hidegre téve már meg is kapja az ember s hőn áhított hűvös frissítőt.

Most éppen egy olyan szerkezeten dolgozott, aminek segítségével soha többé nem kell majd elhagynia a lakását. Tudta, ha sikerül megalkotnia ezt a csodát, akkor soha többé nem kell szembesülnie korábbi kudarcaival és a tudományos élet értetlen-érzéketlen szemétládáival.

És a zöldségvásárlást is megúszhatja. A zöldséges azóta pikkelt rá, hogy eladta neki a különleges kulináris ízélményt biztosító különös faérmét, ami az idiótája szerint egy nyeletlen, használt fakanál volt. Átverésnek nevezte. Nem értette. Ostoba, primitív alak. Utálta értetlenségéért. Kedvence volt a paradicsom, de az incidens óta nem volt hajlandó venni tőle.

Ő volt az egyetlen ember, aki zöldséget árult a környéken. Róka fogta csuka. Csak éppenséggel a csuka nem fogott meg semmit.

„Pedig mindent háromszor is leellenőriztem!” – hergelte magát egyre jobban. „Ott a cipőfűző (még nagyanyjától kapta, valamikor a világháború során kisgyerekként, amikor még ez is nagy ajándéknak számított és azóta is becses emlékként őrizgeti), a borosüveg dugója (az újítás, amitől az áttörést várta), a tizenhárom dekagramm vöröshagymakrém (amit, szerencséjére, nem a zöldségestől kellett vennie, bár a fantasztikus találmányának segítségével többet azt sem kellene személyesen intéznie), a zakóm, amit már nagyjából hat éve nem vettem fel sehová, és a kiszuperált sétabot (emlékei szerint egy vak koldustól kunyerált el egy hosszabb, a zöldségessel folytatott veszekedés után) – és most még a dezodort sem felejtettem el! Mi a faszért nem működik ez a… ez a szar?”

Felsóhajtott. Már megint kudarcot vallott. Évek óta cserélgette az alkatrészeket, de hiába, ez az izé nem akart magától lemenni a boltba és megvenni neki a dolgait. Maga sem értette, hogy lehetséges ez. Elege volt mára. Elege lett a feltalálósdiből.

Fogta magát és kiment a dolgozószobájából. Kulcsra zárta maga mögött az ajtót: még csak látni sem akarta ezt a förmedvényt, amire, úgy érezte most, feleslegesen pazarolta el az elmúlt három évet. Szinte letépte a fejéről a védőmaszkot (nem egy találmányához használta előszeretettel a hegesztőpisztolyt) és a laborköpenyt: utálkozva hajította be őket egy sarokba, egy egyre növekvő halomba. Kitámolygott az erkélyre és lebámult a ki tudja, hányadik emeletről: megfordult a fejében, hogy leveti magát és véget vet az egésznek. „Az Ikarosz-projektem is egy kudarc volt” – jutott eszébe.

Végül aztán nem tudta rávenni magát, hogy leugorjon. Még a végén a zöldséges találná meg a testét. Azt a szégyent nem viselné el. Visszasétált az erkélyről, be a fürdőszobába.

Gyors mozdulattal kinyitotta a gyógyszeres szekrényt és kivette belőle a gyógyszereit. Levetette az átizzadt ingét is és belebújt a fürdőköpenyébe (sárga volt, régi, de még mindig kényelmes: nemrég kapott valakitől egy zöldet a névnapjára, de első dolga volt kidobni). Félig kitátott szájjal belebámult a tükörbe és elmormogott valami imafélét, amit egy rosszabb pillanatában talált ki, hogy segítse saját munkáját. Mindig a fürdőszobában szokta csiszolgatni teológiai vízióit Hubákerről, a zsémbes zseni-istenről, akinek kegyeit elnyerve az ember nagy feltaláló lehet és bosszút állhat a világ összes zöldségesén. Amint végzett, némi vizet engedett a fogmosópohárba és arcán elkínzott mosollyal (már régóta halogatta a fogorvos vizitációját, az arca ugyanis a zöldségesére emlékeztette és nem bírta már a gondolatát sem elviselni egy több órás beavatkozásnak, ahol órákon keresztül azt a fejet kell bámulnia… még a végén elhányná magát) visszament a hálószobába.

Magának sem merte bevallani, de egyre jobban elhatalmasodó hóbortja volt ez az állandó átöltözés. A háromszobás „pecó” mindhárom szobájában más embernek érezhette magát. Feltaláló volt a dolgozószobában, majd kudarcai elől elmenekülve a megtisztulást kereső, köpenyes szerzetes, Hubáker lovagja, a hálószobában pedig, mintegy álcáit levetve, a fogfájós szerencsétlen.

Na, ezzel a harmadikkal aztán pláne nem akart szembesülni. Gyorsan bevette a gyógyszereit, bedőlt az ágyba és pillanatok alatt el is aludt. Zaklatottság ide vagy oda, az egész napos feltalálás igencsak fárasztó munka.

Mire Péterfalvi Péter másnap felébred, döbbenten fogja látni, hogy masinája működött: a vöröshagymakrém megmagyarázhatatlan módon eltűnt, a hálószobai asztalon azonban ott áll egy zacskóban a hőn áhított nagy adag zöldség. Először meg fog döbbenni, aztán ujjongásával fellármázza a fél panelt, miközben újra úgy érzi, tényleg a feltalálás az ő hivatása.

Ismét nem fogja érteni, miért röhögik körbe a Szabadalmi Hivatalban, mint ahogy arra sem fog soha rájönni, hogy az erős gyógyszerek nem segítenek alvajárásán, csupán csak azt garantálják, hogy ne emlékezzen rájuk. Soha nem fogja tudni, hogy ő maga köti be cipőjét a nagyanyjától kapott fűzővel és igenis hordja azt a zakót, amikor így öntudatlanul betolja a vöröshagymakrémet, mielőtt felkapja a sétabotot, bedezodorozza magát és lesétál a zöldségeshez, hogy aztán annak legnagyobb csodálkozására megvásárolja tőle kedvencét, a finom és friss paradicsomot.

Azt pedig pláne nem, hogy a dugóból kiszopogatott édeskevés alkohol adta meg alvajáró énjének a zöldségvásárláshoz szükséges bátorságot.

letöltés itt

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s